"Gondold csak el, milyen is lenne egy emberélet és a világ a baleset esélye nélkül? Milyen pökhendin magabiztos lenne, milyen szemérmetlenül gőgös és fennhéjázó! Nem, a baleset lehetősége ott lappang minden pillanatodban, a tárgyak, a helyzetek, az emberek, a vegyi anyagok, a statikus és fizikai képletek: mindez ellened is van. Tehát vigyázz. Ne aggályosan vigyázz, hanem emberi rangodhoz illően, komolyan és tárgyilagosan, nagyon figyelmesen. S mindig tudjad, hogy nem a világ ármánya tört önkényesen ellened, mikor a baleset bekövetkezik, hanem te voltál gyönge, lusta és kicsinyes. Nincs "villamosbaleset". Csak te vagy, s a villamos és a világrend." M.S.

Tegnap végre megtaláltam azt a rég elhanyagolt barátságot, ami annyira hiányzott. Hiába van a környezetedben egy ember, hiába hiszed barátodnak a körülmények, a társadalom és az általunk kreált hibák és bonyodalmak megmásíthatják ezt a nagyon érzékeny emberi viszonyt. Ha két ember között bármilyen okból kifolyólag félreértések keletkeznek, hiába egymás és önmagunk magas fokú ismerete, ezek a hibák rányomják a bélyegüket a kapcsolatra. Minden szó és tett mögött valami másik dolgot sejtünk, minden mondat és még a másik jelenléte is frusztrációkhoz vezet. Pedig nem létező dolgok által generált, teljesen felesleges feszültség-hullámok ezek.

A külső tényezők, a "többiek", a pletykák, a szimpla emberi kíváncsiság és gonoszság. Nehéz ezeket kizárni az életünkből, hisz próbálunk a társadalom részei lenni és így ilyen formán ugyebár elkerülhetetlenek a társadalmi lét velejárói is. Ezek meg bizony azok. Nem éreztem már végre a mások hihetetlen fantáziája által generált problémák és a mások "magánéletében turkálás" kellemetlen utórezgéseit. Hiába nem igaz ugyanis egy dolog, ugyebár az igazság az, amit mások annak hisznek. Ebből kifolyólag mire mindenre ténylegesen fényderül, tisztázódnak a körülmények, addig is az ember saját igazát védve rengeteg kellemetlen és feszültséggel teli helyzeten megy át. Főleg, ha több ember is érintett az ilyen sztorikban, akkor ugyebár elkerülhetetlen, hogy a köztük lévő kapcsolat is beszennyeződik.

De most már jó. Régóta a tegnapi délután volt az, amikor talán olyan volt mint régen. Teljes nyugalommal, elvonultak végre a fekete fellegek, remélem legalább is:)) Nem árnyékolják pletykák, félreértések és hazugságok. Vigyázni akarok a barátaimra, mindent meg fogok tenni, ami tőlem telik, mert jelenleg Ők a legfontosabbak. Nélkülük nem lennék itt...nélkülük talán nem is lennék.... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.