Annyira rühellem, amikor hülyének néznek...Lehet nem vagyok szép és csinos, de nem gondolom, hogy unintelligens lennék. 

Az embernek néha rossz döntéseket kell hoznia, amikor ugyebár nem létezik jó, csak kisebbik rossz. Nem akarom, muszály. Ennyi, nincs miről beszélni, vitatkozni. Ezt kell tennem és kész. És akkor jönnek a jóakarók és megmagyarázzák, hogy ezt így meg úgy kéne...és hogy éppen hülyeséget csinálsz. Hát basszus, ha épp nincs más lehetőségem. 

És nem fogja fel, csak mondja, hogy ez így nem jó és nem érti, hogy nincs itt jó. Itt csak nagyon rossz és kevésbé rossz van. Mintha idióta lennék. Szólok, hogy értem, tudom tisztában vagyok vele és csak folytatja.... Pesze veszekedés a vége, amiből én megint kikerülök valami makacs, értetlen, akaratos nőszemély képében. Csodálatos....

Van elég bajom, hát kell ez nekem? Nem, nem mondvacsinált problémák, tényleg komoly gondokkal kerültem szembe. Nem megoldhatatlan, de nehéz és épp rengeteg kitartásra, erőre és küzdeniakarásra lenne szükségem. Persze ezek pont fogytán és erre még idegesítenek ilyenekkel. Türelmet kértem, ennyi...semmi mást. Hát olyan sok ez? Ennyire megeröltető? Akkor nem kell, nem kell velem foglalkozni, nem kell beszélni, sem találkozni velem. Ha ennyire teher, akkor el lehet menni.....ennyi. Békét akarok végre....Néha sajnálom, hogy egy nem kamion jött akkor...most meglehetősen könnyebb lenne.....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.