Én még azt hittem én vagyok a hülye, frankón. De mókás, amikor szembesítessz egy embert egy esettel és ő védekezésképp mindenfélét összehord. Tagadásból, hogy mentse magát. Aztán valamilyen úton-módon, amikor később tisztább fejjel beszéltek az esetről, akkor kibújik a szög a zsákból. Annyira szánalmas, amikor pont saját magát árulja el az ember, az ellentmondásokkal, amikbe a nagy "megmagyarázkodás" közepette keveredett. 

Kurvára mérges vagyok most. Teljesen elkerülte a figyelmemet ez az apróság a nagy "önmagam hibáztatása" közben. Pedig annyira nyilvánvaló, hogy hazudtak nekem. Mondjuk ettől függetlenül a "csúnyaság", amit gondoltam, valószínű, hogy tényleg alaptalan vád volt. De ettől függetlenül sántít a sztori, de nagyon. Úgyanúgy ludas vagyok én is, de így már mindjárt más. Üvölteni tudnék az idegtől most....de inkább ülök a kicsi gépem előtt és próbálom elterelni a gondolataimat. Vagy kimegyek megázni. Az lehűt.

(Egyébként meg, ha engem megvádolnak valamivel, akkor minden követ megmozgatok, hogy bebizonyítsam, hogy alaptalanok a vádak amikkel illettek és hogy kurvára megsértettek ezzel. Utána meg majd el lehet rajta gondolkodni, hogy mennyire bántottak meg, vagy sértődök meg. Nem hiszem, hogy vannak olyanok, akik nincsennek ezzel így.. Szerintem akit tényleg alaptalanul vádolnak, az bizonyítani akar....feltéve, ha nincsen ugyebár valamiféle vaj a füle mögött!!!!!) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.