...ott a szád mellett. Nem, a nyelveddel nem éred el - szólt rám Offy. Miért is ne enném le magam megint, miután délután sikeresen kettészeltem egy fanta-vadmálnás flakont hófehér pulcsiban, minek a tartalma egy gejzír erejével rajzolt mintát rám:) Nem, nem volt olyan mókás utána, mint abban a pillanatban. Főleg, hogy végiggondolva a mai szinezőanyagok intenzitását....lehet búcsút mondunk egy újabb fehér ruhadarabnak...

Ez volt a hatodik estém új lakótársammal.Rengeteg erőfeszítésembe telik,hogy elviselhető lakótárs színében tüntessem fel magam. Próbálom valami nyaralásfélének elképzelni...lehet ki is megyek "kirándulni", hogy hitelesebb legyen az önámítás. Egyébként nem ilyen borzalmas a helyzet(neki lehet:P), sőt. Egy tip-top kis lakásban tengetem napjaim egy hihetetlenül energikus és "erremostnemtudokjelzőtmennyire" toleráns lánnyal.(igen, Ő Offy...ha nem csal emlékezetem, még középiskola környékén kapta ezt a nevet és mintha még valami közöm is lett volna hozzá - javítson ki, ha tévednék)
Megengedte, hogy amíg hontalanként élnék, nála lakhatok. Nem akartam leterhelni szegényt, talán életem végéig hálálkodni fogok. Mármint nem ő, hanem inkább magam miatt. Ismerve szokásaimat és .... na mindegy....köszönöm Offy:DD Életem végéig hálás leszek.
Sajnos nem élvezheti sokáig sziporkázó társaságomat, mivel (remélem hamarosan) elköltözök Abonyba egy csodálatos 6x6 méteres álomlakásba:DD Juppíííí...még kb 3nap és kiélhetem lakberendezési kényszereimet. A zöldfalfestékvadászat-tól már kezdenek kikészülni az agysejtjeim. A mindentmegnézekazikeásoldalon-ról már nem is beszélve.

El is felejtettem...még mielőtt végzetes hibát követnék el, meg kell, hogy említsem azt az egyéniséget, kit volt szerencsém megismerni az elmúlt héten. Ki hihetetlen lendülettel veti bele magát a mindennapi teendők sűrűjébe, ki képes a kitűzött céljait minden akadályon és emberen átgázolva megvalósítani. Kinek szeretete kiapadhatatlan és nem fél kifejezni. Ki még akkor is képes meglepetést okozni, mikor már teljes nyugodsággal állítanád, hogy innen nincs tovább. Igen, ő csodálatos és gyönyörű...őt nem lehet nem szeretni, rá nem lehet haragudni...(ha mégis megpróbálnád, leugat)....hát ő, ő GONZÓ...egy törpepincser, ki mind a 30 centiméterével maga a megtestesült hiperaktivitás:)) Képet csak azért nem mellékelek, mert 6 orosz kidobó sem lenne képes megfékezni egy perc erejéig...
Miután a második napon szétrágta az UTP kábelt a router és a gépem között, (minek következtében egy óráig küzdöttem egy 20cm-es késsel, hogy leblankoljam mind a 16 db, 1mm átmérőjű kábelt, hogy aztán összekötözgetve visszakapjam az életemnek oly fontos és nélkülözhetetlen, minden problémát megoldó társát, az internetet) úgy éreztem legyőztek. A megsemmisítő vereség után kénytelen voltam behódolni, a kutyaellenes érzéseimet félretéve szeretni őt, hisz megtalálta a gyenge pontomat, így védtelen vagyok vele szemben. Most már így eleget téve a kényszernek,(még mielőtt kivívtam volna Gonzó istentelen haragját) hogy megemlítettem azt hiszem szereztem egy jó pontot nála. Lehet így már este nem próbál meg a nyelvével lyukat vágni a dobhártyámon. Vagy esetleg megerőszakolni a plédemet. Gonzó! Igyekszem, mindent megteszek a kedvedért...cserébe 5 perc nyugalom...OK?



Na a nehezén túl vagyok. Megírtam életem első blogbejegyzését...lehet ez lesz az utolsó?

Megszabadulva jelentős bűntudattól és megörőkítve Gonzót, a csodálatos élőlényt az utókornak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.