Itt és már lassan a tél is...Én meg nyűgös vagyok, sajnos folyamatosan és ami a legrosszabb, nem tudom még szavakba önteni sem. Nem írtam jó ideje, de szerencsére más téren nem ütközött még ki az alkotói válságom. Vagy csak nem szólt még senki :S Mostanában úgy érzem…

Hosszú idő óta talán ma volt először, hogy olyan igazán kislányosan nyűglődtem. Szerettem volna, ha amikor hazaérek várjon ott valaki. Aki ismer és tudja, hogy csak annyira van szükségem, hogy odabújjak. Semmi több, csak egy kis törődés. Hiányzik azért néha, be kell vallanom…

"Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező, s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell, az egészre. Ki vagyok? Mit akarok? Ki ellen, kinek érdekében akarok élni? Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel? Ami fontosabb mindennél:…

Vannak helyzetek az életben, amikor nehéz, amikor tényleg az egyetlen megoldás, hogy túl kell lépni rajtuk, meg kell nyugodni. Tenni már nem lehet semmit. De ha bánt, ha megviselt akkor nem olyan könnyű nem szólni, elfelejteni és élni tovább. Hiába szidnak le, vagy kiabálnak, nem…

Néha már tényleg úgy érzem, hogy teljesen megbolondultam. Nem fogok olyan dolgokért felelősséget vállalni, amikért nem érzem, hogy jogos lenne. Pontosabban én érzek felelősséget abban a bizonyos dologban és úgy is érzem, hogy tartozom elszámolással bizonyos emberek felé. De ha…

“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni,…