Ezt kaptam ma egy baráttól:

"Emeld fel a tekinteted. Húzd ki magad. Képes vagy rá. Ha sötét is van, mindig lesz új reggel... Tartsd életben a reményt." 

Hát akkor igenis kihúzom magam. Igenis büszke leszek, magamra és amiket elértem. Fiatal vagyok és "előttem az egész élet" (Csak, ha már ilyen közhelyes napom van). Követtem el hibákat. Van, amit nem tudok helyrehozni, de nem ülhetek életem végéig egy sötét sarokban miattuk. Aki ellen elkövettem, az meg is büntetett. Igen megérdemeltem. Ennyi....sajnálom, de ha nem engedik helyrehozni, akkor tehetetlen vagyok, egyedül nem fog menni.

Sok barátot vesztettem el az elmúlt időszakban. (Nem, nem haltak meg.) Vagy az időhiány vagy a távolság szakított el tőlük. Vagy igen, én hibáztam..... és erről már írtam is. De úgy látszik hiába írtam le, nem tartottam be.

A problémák elől nem lehet elmenekülni. Nem lehet egy sötét szobába bújva várni, míg enyhül, vagy netán elmúlik. Aztán úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Nem lehet a szőnyeg alá seperni, vagy egyszerűen átlépni rajtuk. NEM! Ez nem megoldás, kurvára nem. Ezek csak gyűlnek, gyűlnek míg a végén egy hatalmas torony lesz belőlük, ami előbb-utóbb ránk dől és összezúz. Nem szabad félelemből, vagy pusztán a rossz kommunikáció miatt bástyát építeni magunk köré. A problémákkal igenis szembe kell nézni. Ki kell adni a dühöt, az indulatokat. Mert még a végén valami elfojtott "indulatorkán" miatt pszichopata sorozatgyilkosként végezzük, vagy esetleg megöl minket a depresszió. Sajnos a kelleténél többször estem abba a hibába, hogy rosszul fejeztem ki magam, ami félreértésekbe kevert a végén valami óriási káosz-összeveszéssel. Aztán meg jött a magyarázkodás, hogy én nem ezt akartam mondani, és nem akartam senkit megbántani. Aztán inkább tudomást sem vettünk az esetről.

Sok mindent ráhagytam másokra, amiket nyíltan, "leülve" kellett volna megbeszélni. És nem hagyni, hogy a másik fél puszta kényelemből, és a "könnyebb" módon elmeneküljön a kellemetlen szituáció elől. Igen így sokkal szarabb. Viszont csak akkor, de utána nem maradnak elfolytott indulatok és harag a másik iránt. Amiket elfolytunk előbb utóbb a felszínre törnek és annak csak az a vége, hogy a legközelebbi apróbb problémánál jön az "egymás fejéhez vágdosás", ami lehet örökre elront mindent és netán valaki olyat is elveszíthetünk emiatt, aki egy értékes és fontos ember volt az életünkben.

Szóval fontos a "helyes kommunikáció"..ha lenne ilyen tanfolyam, biztosan beíratkoznék. Most már oda fogok rá figyelni. Nem hibázok többet, ekkorát nem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.