Nem, nem akarok róla beszélni, most nem. Senkivel. Ne haragudj. Belevetettem magam a munkába, mert legalább lefoglal. “A munka az egyetlen gyógyír a keserűségre.” , hogy Csajkovszkij-t idézzem. Mintha a szívem meg a gyomrom valami sziklává forrt volna össze. El kell…

Legalább aludni tudtam volna. Nagyon ritkán esik meg velem, hogy álmatlanul forgolódom, de most még a megnyugtató párnáim között sem találtam a helyem. Csak pislogtam és reménykedtem, hogy mire legközelebb kinyitom a szemem, már reggel lesz. De folyamatosan tovarebbent ez a halvány…