Nem, nem akarok róla beszélni, most nem. Senkivel. Ne haragudj. Belevetettem magam a munkába, mert legalább lefoglal. “A munka az egyetlen gyógyír a keserűségre.” , hogy Csajkovszkij-t idézzem. Mintha a szívem meg a gyomrom valami sziklává forrt volna össze. El kell…

Hosszú idő óta talán ma volt először, hogy olyan igazán kislányosan nyűglődtem. Szerettem volna, ha amikor hazaérek várjon ott valaki. Aki ismer és tudja, hogy csak annyira van szükségem, hogy odabújjak. Semmi több, csak egy kis törődés. Hiányzik azért néha, be kell vallanom…