"Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig."

Szeretek idézeteket olvasni, valahogy sokat adnak. Szeretek a monitorom előtt ülve bólogatni, hogy igen, mennyire igaz, valahogy megnyugtat.

Ha az emberrel történik valami rossz, akkor kétségbeesik. De ezt a kétségbeesést utána felváltja a remény. Amikor már úgy érzed teljes a sötétség, akkor ez az egyetlen kapaszkodó marad, ami segít, ami életben tart. Éltetni kell, mert ő éltet minket és vigyázni rá, tényleg az utolsó pillanatig.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.