...talán egyszerűbb lenne kimondani minden szót..., leírni minden gondolatot, elküldeni minden sms-t, felhívni mindig aki eszedbe jut. Talán könnyebb lenne, nekünk, kik ki akarják mondani...

Vagy itt repkednének körülöttünk a meg nem hallgatot kérések, a vallomások, mik süket fülekre találnak...a monológok, mikre sosem vártunk volna választ...az őszinteség, mi oly törékeny és védtelen, lehet hasztalan is?

Annyi minden érzés, gondolat ragadt bennem, elfojtva, kimondatlanul. Néha felszínre tör felesleges közléskényszerem "Hogy nekem már csak azért is ki kell mondanom..." De minek? Kinek? Talán nem is kíváncsi rá senki. Össze kéne írnom egy füzetbe és a folyóba dobnom....vagy odaadni valakinek, aki talán több hasznát veszi. 

Tényleg..őszinteség. Számomra a legfontosabb dolog...értelmes embernek gondolván magam elvárom, hogy a hozzám közel állók őszinték legyenek. Reménykedve abban, hogy ők is elhiszik azt, hogy elmondhatják, mert IGEN!!!! FELFOGOM!! és IGEN, a szavakból értek. S talán ezért mondok ki mindent, hisz én is elvárom, hogy nekem is elmondják. Szemét módon a szemembe, kiméletlenül, ridegül is akár.....csak őszintén. Nem, nem hiszem, hogy ez olyan nagy kérés lenne......És mégis..a ki nem mondott gondolatok...megölnek....látom tudom, érzem, de hallani akarom.

Rohadtul álszent emberek...műanyag világban, átlátszó plasztik bábuk...

Menekülés... a problémák elől, az érzelmi felelősség elől...saját magunk elől és az érzéseink elől is. Ha valaki iránt érzel valamit, bármit is..ha a barátod, akkor felelősséggel tartozol iránta, ez elkerülhetetlen. Ha szereted, akkor meg főleg! Nincs jogod meghátrálni, nincs jogod elmenekülni és hátatfordítani neki...csak, mert félsz, vagy mert megijedsz az érzelmi terhektől. A barátja vagy és ő ezt tudja. Számít rád, mert számítani akar rád. Hisz ezért vagy a barátja. És ami a legfontosabb, azt akarja, hogy Te is számíts rá, hogy érezze, hogy fontos, hogy kell valakinek vagy valamire ezen a gusztustalan bolygón. 

Csak, hogy ne legyen ilyen hasztalan ez az egész...hogy ne csak a pénzről szóljon, hanem rólunk is, csak egy kicsit.... Hogy ne mindig csak a munka, a küzdés....

...és mennyi embernek megterhelő ez...kötődni, érezni, őszintének lenni, felelősséget vállalni, bizalmat adni...talán igen, a legnehezebb dolgok...talán igen, túl sokat várok el...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.