...vannak dolgok, amik egyszerűen elmennek mellettünk...mint valami átlátszó szellem, érinthetetlenül....Megfoghatatlan, közbeavatkozást nem tűrő, csak az elfogadásra hajlandó események...mikkel szemben tehetetlenek vagyunk. Gyűlölöm ezt az érzést...SAKK-MATT...amikor nem tehetek semmit, mert már erőmön felül teljesítek...és feleslegesen, kidobott energiákkal, elpazarolt percekkel...eredmény nélkül. Bár hiába tudtam, hogy felesleges, így nyugodtabb vagyok, tiszta lelkiismerettel hajtom álomra a fejem, hogy mindent megtettem, ami tőlem telt...és innentől már nem rajtam múlik...Ennyit tudtam....én legalább megpróbáltam.

Valami édes mosoly ül mégis az arcomon...minden nap egy lezárás...számvetés a fontos dolgokról, emberekről...a napi találkozások...az a kevés mosoly, miket elraktározunk zordabb időkre......és az emberek, akik mellettünk vannak...nem szólnak, de ha rád néznek tudod, hogy tudják...megértenek...elfogadnak és szeretnek. Nem kérdeznek semmit, tudják, hogy egy újabb szar napon vagy túl és engedik, hogy pihenj, nem bántanak.

Akik bántanak, azok meg....semmi baj, legalább tanulsz. Következő alkalommal már nem rontod el....kevesebbet adsz, igaz kevesebbet is várhatsz, de ebből kifolyólag egyenesen arányosan csökken az elszenvedett sérülés mértéke is. Ugye milyen egyszerű? Csak egy kis matek...mint ez az egész élet...

Várom a holnapot, most már nyugodt vagyok. Ma már csak nem rontok el semmit....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.