“Nem igaz, hogy a végzet vakon lép az életünkbe, nem. A végzet az ajtón lép be, melyet mi tártunk fel, s magunk előtt tessékeltük a végzetet.”
(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

Azt hiszem, hogy ma rengeteg dolog átértékelődött bennem nagyon rövid idő alatt. Elég egy pillanat, hogy megforduljon a világ. Magával ránt érzéseiddel, félelmeiddel, agyonrágott élethelyzeteiddel és minden bajoddal...és átfordul 180 fokot - vagy 260-at? Fogalmam sincs, de minden megváltozott. Mintha átraktak volna a színház egy másik páholyába. Teljes a nézőpontváltozás. Régóta nyúzott problémák egyszer csak megszűntek problémáknak látszani. Rájöttem, hogy nevetségesen, unalmamban túlreagált élethelyzetekbe belesírva teltek elmúlt heteim. Csak, mert épp nem volt más dolgom...Ahelyett, hogy ugyebár páholybérletet váltottam volna. Ezek a dolgok most annyira apróra zsugorodtak, alig észrevehetőek...és igen, előkerültek az igazán fontos dolgok...Vicces ez az "igazánfontosdolog", de azt hiszem mindenki életében vannak ilyen kis "sablonos" cimkével ellátott kedvességek... Mindenkinek a saját élettapasztalataiból leszűrt, számára tényleg sokat jelentő - ámbár lehet másoknak igazán lényegtelennek tűnő - dolgok. Felesleges lenne felsorolnom, akit igazán érint, nem hiszem, hogy eme forrásból valaha is értesülne róla, akit meg nem érint, annak ugyebár minek. Azt hiszem röviden összefoglalva:

 “Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.” M.P.

Nem fogom belátni ám, hogy túlreagáltam dolgokat. Túl büszke vagyok, meg úgy sincs már jelentősége. Az emberi fantázia határtalan, néha elhitet velünk dolgokat, amik nincsennek. Aztán ezek az elhitetett dolgok kiváltanak bizonyos ingereket és érzéseket, amik szintén ugyebár csak a fikció részei. Mígnem az egész egy összekuszálódott langyos f*sá válik...és abban lehet ám igazán csak tapicskolni:)) 

Remélem ezután a teljesfordulatos-átértékelődős kellemes 33 óra ébrenlét:)) után még helyrehozhatom azokat az "apró kis bakikat", amiket elkövetni voltam szíves. Igen, most már tényleg...

“A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie.” (Len Wein)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.