Kezdek megnyugodni, nem hiszek a véletlenekben. Hiszem, hogy minden ami az életünkben történik vezet valahová és megvan mindennek az oka. A problémák azért vannak, hogy felülkerekedjünk rajtuk. Megtanítanak küzdeni, szeretni, csalódni, bízni. Mindenre, ami fontos. Nélkülük az élet csak egy unalmas vígjáték lenne. Emberek és események jönnek mennek. Ami elmúlik, netán elveszik életünkből, arra nem volt szükségünk. Nincs helye mellettünk. Minden és mindenki csak addig marad mellettünk, amíg a sorsunk alapján van mit kapnunk tőle. Hiszem, hogy minden előre eldöntött. Akinek itt a helye, az ellen bármit is tehetünk kísérteni fog életünk végéig, akinek viszont mennie kell, bármit is tehetünk nem maradhat....Ez az élet rendje, minden változik. Vannak dolgok, amikkel szemben tehetetlenek vagyunk. Küzdhetünk, de felesleges.

Nem is megnyugodtam, inkább ez valami beletörődés. A kellemes, felemelt kézzel kijelentett "én nem tehetek semmit" érzés...De már nincs teher, a lelkiismeretem nyugodt, az idő mindent megold....:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.