Elég volt! Elég volt a sok nyűglődésből és kínlódásból. 24 éves vagyok és össze kell szednem magam. Nem akarok nélkülözni, nem akarok minden egyes forintot az élére állítani, nem akarok azon gondolkozni a boltban, hogy ugyan mit kell most ott hagynom és az aktuális hónapban azon, hogy épp mi az az egyetlen apróság, amit megvehetek magamnak. Persze mindenkivel történnek balesetek, olyan dolgok, amik elkerülhetetlenek és negatívak az életben, de úgy döntöttem, hogy ezentúl mindent megteszek azért, hogy a későbbiekben ezeket könnyebben tudjam átvészelni. Igen, a a baleseteket nem tudom elkerülni és vannak olyan magánéleti problémák, amiket szintén nem. De ami ezen kívül van, munka, anyagi jellegű dolgok és egzisztenciális előrejutás az mind csak rajtam múlik, a tenni akarásomon. Most úgy érzem megvan az a régóta áhított energiamennyiség, kreativitás és erő, amit úgy éreztem, hogy elvesztettem valahol. Lehet a következő év lehetőségei és a "tisztalappalindulás" az, ami feltölt. Nem tudom igazán és nem is lényeg. 

Átgondoltam az elmúlt éveimet, hogy hol csúsztam meg. Mi volt az a dolog, ami hátráltatott vagy talán gátolt abban, hogy előrébbjussak. Fájó bevallanom - de így év végén azt hiszem pont időszerű -, hogy a saját lustaságom. Az az örök "majd holnap" gondolat, amiből  persze mindig 2-3 nap, 1-2 hét vagy súlyosabb esetekben akár hónapok is lettek. Így visszagondolva, talán bánnom kéne, de biztosan volt oka, ha más nem is, legalább több idő jutott magamra. (mondjuk lehet hasztalan) Így indul minden napom, hogy ó csak még 5 perc, nem viszem vissza a könyveket, hogy majd a jövőhéten, nem fizetem be a számláimat időben, hogy majd a következő hónapban is elég. De így elkések majdnem mindig, a könyvtári büntilistám is csak nő és a számláimat is kamat terheli a késedelem miatt. Hát nagyon ügyes vagyok, tényleg. Pedig nem sok energia, csak egy kis odafigyelés és kötelességtudat kellene. Igen, azt hiszem nem viseltettem elég felelősséggel a saját dolgaim iránt. Pedig munkahelyi és más, baráti dolgok iránt megy. Na most ebből lett elegem, hogy a magam ellensége legyek. Igen, tudom, rémisztő a felismerés, hogy akkor eddig ugyan hogy lehettem olyan hülye, hogy éltem a megnyugtató lustaságomban és sírtam a nem éppen virágos helyzetemben. Dehát azért lássuk be nem olyan könnyű az. Mindig 100%-on pörögni. De szerencsére nekem megvan hozzá a temperamentumom, úgyhogy innentől kezdve azt hiszem elkezdek a jövőmmel foglalkozni. Jó-jó, persze beszélhetek ugyan a levegőbe is, de most tényleg az érzem, hogy itt van a nagy szavak és tettek ideje. Valami bizonyítási vágy is munkál bennem, tény. Bevallom őszintén, mert ebben szerintem semmi negatív sincs. Be akarom bizonyítani a családomnak, a barátaimnak, de legfőképp magamnak, hogy meg tudom csinálni. Jelenleg olyan 30-40%-al működöm, rengeteg tervem van, amikről csak beszélek és tényleg csak épphogy minimális, amit teszek is értük. Kevés a motivációm, még így is. Könnyebb lenne, ha lenne egy "társ" mellettem, akivel mindezt meg tudnám osztani. De ennek hiányában találnom kellett magamnak valami motivációs módszert. 

A nagy pénzügyi és egyéb "útemitisakarszazélettől" cégek marketing kampányaiban a kedvenc részem, az írd fel a terveidet 1, 2, 5, 10 évre...bla-bla-bla. Nahát, ha másért nem is, ezért mindenképp megérte végigülnöm, pusztán kedvességből pár ilyen csodálatos előadást. Lehet nem használ, vagy nem pont úgy, ahogyan gondolom, de kitűztem magamnak az elkövetkező 5 évre 1-1-dolgot, amit el akarok érni. Nem, nem szeretném, hanem akarom, igen is akarom minden porcikámmal, erőmmel és idegszálammal. Minden mozzanat és munka azért lesz, hogy elérjem őket és az évek végén, ha valamilyen rajtam kívülálló oknál fogva nem jönne össze, én akkor is nyugodt lelkiismerettel álhassak a tükör elé, hogy mindent megtettem. Kellenek a célok, hogy legyen miért küzdenem. Lehet gyerekes, de szükségem van rájuk. 

Nem rakom le a cigit, nem akarok sem fogyni, sem hízni. A régi gyermekkori és jelenlegi álmaimat akarom valóra váltani, mivel elég reálisnak érzem őket, főleg most a jelenlegi helyzetemben. 

1. éven belül: Szeretnék végre egy kiállítást. Egy sajátot, igaz már volt egy, de most egy olyan igazi, megnyitós, ünneplőset. 

2. éven belül: Írok egy könyvet. Nem feltétlenül a megjelentetés, hanem inkább maga kész kézirat, a cél. Már gyerekkoromban is írtam, szeretem és mindig is nagy vágyam volt. A tehetség majd kiderül útközben....:))

3. éven belül: Régóta akarok lakberendezéssel foglalkozni. Imádom...dekorálni, falat festeni, átrendezni, megálmodni és megvalósítani. Szeretnék elvégezni egy tanfolyamot vagy iskolát, ami ezzel foglalkozik.

4. éven belül: Szeretnék egy kocsit. Azt hiszem ezt nem kell magyaráznom. Egy normális autót szeretnék, amiben nem kell attól rettegnem, hogy ugyan mikor hagy cserben.

5. éven belül: Veszek egy zongorát. :)) Szeretek zongorázni, megnyugtat és tényleg sokat jelent. 

Hogy ezeket a - lehet naivnak tűnő - most még csak álomszerű terveimet el ne felejtsem, minden tükörre felírtam a lakásban. Igen, így elég idiótának tűnik a dolog, de remélem, hogy a mindennapjaimat végigkísérve majd berögződnek, erőt adnak és segítenek, ha épp megfenekleni látszom.

Ez a hirtelen váltás mondjuk lehet erős lesz így 12 év után. Ezért, hogy annyira azért mégse viseljen meg, úgy döntöttem még ezt az évet, csak a szigorú 15 napot még megengedem magamnak. Ez lesz a beszoktató időszak. Aztán 2009. január 1-el új időszámítás következik. 

( Azért is írtam le mindezt, hogy ha valahogy épp feladni akarnám, akkor a  "necsináljakmárseggetaszámból" elmélet majd arra kényszerít, hogy nem adhatom fel. Nem, nem negatívan indulok neki, csak magamat ismerve felkészülök minden eshetőségre. Ez olyan bebiztosítás féle.)

Hiszem, hogy már maga a felismerés is pozitív, úgyhogy rajta....Mindent bele!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.