Akárhová is menekülnél....egy álarc mögé, egy viselkedésformába vagy akár a munkádba. Nem lehet. Elbújhatsz hazugságok kusza hálója mögé, de kinek egyszer megmutattad igazi éned, az elől rejtőzködni esélytelen. Felesleges. Csak megbántod. Csalódást okozol neki, hisz értetlenül áll a tény előtt, hogy ha már egyszer felfedted önmagad, akkor most mi ez a játék? Kinek szól ez a szerep? Talán egy új darab próbája kezdődött? Ha egy idegen csinálja....szánalmas. Ha egy barát....akkor baj van, nagy baj. Segítenél, ha tudnál....de nem lehet sajnos. 

"Kétféle tévedés létezik: a becsvágyból és a lustaságból elkövetett tévedés. 
Az első a tenni akarás, a cselekvésre való eltökéltség következménye. Ezt a fajta tévedést az információhiány állapotában követjük el, mivel képtelenség előre valamennyi tény birtokában lennünk. Ez a viselkedésmód támogatást érdemel. Bátraké a szerencse. 
A második a tétlenség vágyának, a lustaságra való eltökéltségnek a következménye, amikor is félelemből nem vagyunk hajlandóak változtatni egy rossz élethelyzeten, bár az összes tény birtokában vagyunk. Így válik a tanulás élménye halálos kínszenvedéssé, a rossz párkapcsolat pocsék házassággá, az elhibázott munkahelyválasztás pedig életfogytiglani börtönbüntetéssé."
  Timothy Ferriss

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.