Érzéseim szakadékja fölött haladok...ici-pici lélek-függőhidam korhadt deszkáin....egyszer már lenéztem, most tényleg nem szabadna.... 

Tegnap majdnem lezuhantam...nem voltam elég figyelmes, nem kapaszkodtam, elfogyott a kitartásom és megcsúsztam...ha lezuhanok, elnyel a sötét érzelemszakadék....és onnan kimászni.......De nincsennek véletlenek. A sors megakadályozta, hogy újbóli hibát vétsek. Most már nagyon oda kell figyelnem, mert ha lezuhanok, nagyon nagyon megüthetem magam.....és onnan sosem biztos a felépülés.

Nagyon nehéz tartani magam, annyira vékony a híd, annyira instabilak a fokok....és még olyan messze van a túlpart. Bárcsak látnám már.... Néha visszanézek, hogy mit hagytam magam mögött.....De ez a lélekbeli érzelmi táj pont olyan mint a természet....a csodaszép dolgok, mint az állatok és növények sokfelé őshonosak. Az érzelmi tájon is megtalálom máshol is amit keresek....mindent ami fontos volt és a szakadék túlpartján hagytam.....remélem....Ha majd tudok még hinni......talán...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.