Azt hiszem az árral sodródás esete áll fenn. Nagyon furcsa. Amikor történik valami negatív, épp akkor megváltoztathatatlannak hitt dolog,  akkor mire bele tudok nyugodni és képes vagyok elfogadni, hirtelen történik valami változás pozitív irányba.  Így minden átértékelődik, pedig annyival nem lett jobb a helyzet, nem is megoldás a problémára, de mindenképpen, érezhetően pozitívabb. Persze egy olyan állapotnál, amikor szentül meg vagy győződve, hogy ennél rosszabb már nem lehet, tényleg csak jó jöhet. Igen, a pozitív dolgok elég relatívak...sajnos.

Egyébként is össze vagyok zavarodva. Folyamatosan számomra felfoghatatlan dolgok történnek. Napról napra képes vagyok ugyanolyan gyermekien és őszintén meglepődni rajtuk, pedig már egy ideje tart ez a folyamat, igazán megszokhattam volna. Olyan, mintha valami sorminta szerint váltogatnák az életemben a jó és rossz dolgok egymást. Ez persze természetes, csak ilyen gyors egymásutánban nekem még furcsa. Nem is kéne ezekkel foglalkoznom, hagynom kéne, hogy minden történjen beavatkozás nélkül, magukkal ragadjanak vagy egyszerűen csak elmenjenek mellettem ezek a dolgok. De nem tudom. Nem akarom később megbánni, hogy valamit tettem vagy épp, hogy nem tettem meg. Ez örök dilemmám marad és várom azt a bizonyos "igenezmostajódöntés" pillanatot. 

Ki kéne kapcsolni az agyamat, legalább egy kicsit.....ANYA! Nálad van a távirányítóm?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.