Már rég nem írtam. Nem volt időm, de most úgy néz ki van és elég sok is lesz az elkövetkező hónapokban.

Néha szeretnék csak úgy lebegni... a semmiben. Egy légüres térben, ahol nincs idő, emberek, gondok...nincsennek tettek, amik miatt visszaforgatnánk azt a nagy rozsdás időkereket. Nincsennek döntések, amik miatt párnákat sírunk tele. Szeretnék felnőtt fejjel végiggondolni minden dolgot az életemben. Most nyugodtnak maradni, akármilyen rossz is és hinni, hogy igen, mindennek megvan az oka. Lehet csak később derül ki, de megvan. Nem érezni a fájdalmat. Ha lenne ezen a kurva életen egy kikapcsológomb vagy legalább lenne hozzá egy kurva távirányító, amivel néha csatornát válthatnék.

De nincs. Csak a felelősség, az emberek iránt, akiket szeretünk. A döntéseink iránt, amiket oly félve hoztunk meg. Vagy ez elkövetett hibák iránt, amiket néha már nem lehet helyrehozni. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.