...csak folyamatosan, mint tériszonyosnak a "Nem szabad lenézni.." érzés...kering a fejemben, testemben, minden porcikámban...Most jó, fel-fel felnézni....élvezni, mint szikla szélén a lágy szellőt és a kilátást, csak nem nézni le, soha..

Ha lenézel elveszted az egyensúlyod,megremeg a lábad, bizonytalan leszel...és félni kezdesz..megint, mint már oly sokszor..félni ,rettegni hogy megingsz és magával ragad a mélység, mi oly sötét, kihalt és végtelen...és nincs ki megfogja a kezed és visszarántson....nincs aki ott állna melletted, hogy ne: "Nem szabad lenézni..."

Így tudom csak leírni, mert annyira kézzelfoghatatlan ez a ki nem mondott rettegés, hogy elrontom...lenézek...és akkor vége...csak fel-fel bele a napba, míg el nem vakítanak az aranyló napsugarak...élvezni a forróságot, mi átjárja a tested...

ÉS SOHA NE NÉZZ LE!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.