Azt hiszem ma van az a nap, amikor eljutottam a teljes agyhalottság állapotába. Az esetek 80%-ban nem sikerült kimondanom a szavakat. Annyira morcos vagyok, hogy már fáj a ráncolódás a két szemöldököm között. OKA????? Az nincs. Legalábbis nem tudnám szavakba önteni. Utálok mindenkit...már megint vagy még mindig...:))) Nem tudom mi lett velem, el akarok bújni..messzire minden és mindenki elől. Pedig szép az élet, van jó munkám, szép kis lakásom, imádnivaló cicóim és csodálatos embereket nevezhetek barátaimnak...., de valahogy légy van a levesben. Persze azért van aki csalódást okoz, nap mint nap...de bennem még él a remény, hogy csak félreértés. Egyébként nyilvánvaló és átlátszó a dolog és én már nevén is neveztem minek következtében teljes tagadások és felháborodott ellentámadások tüzében fújtam visszavonulót. Nincs kedvem most ilyeneken sem duzzogni, megrándítom csak a vállam. Tehetetlen vagyok.....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.