Már fennt vagyok rég...pedig nem szoktam idő előtt felkelni, sőt általában túl későn:) De most felébredtem, tétlenül róttam a köröket a szobák között, valami -hiányérzetemre való- orvosságot kerestem...feküdtem a kicsi piros szobában a kanapén, egy órát merengtem a plafont bámulva...Aztán meglett, a kicsi zongora... a zene, mi ott van mindenhol, mindenki életében millió formában és most nekem is megoldást kínált, lehet rövid ideig, de kikapcsolt...jelenleg az egyetlen dolog, mi eltereli a figyelmemet beteges gondolataimról. Megszűnik közben minden, csak a hangok léteznek...tisztán, egészségesen....

Aztán vége, mennem kell. Indulok csodás kis napomnak, rengeteg tenniakarással, hátha ma is történik valami, amiért érdemes volt újból felkelni. A remény mindig él... süt a nap:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.