Hányattatott ( persze élvezi, hogy az) sorsú barátnémmal, aki mellesleg most a lakótársam is lassan egy hónapja, az esténket kellemesen töltve épp azt boncolgattuk, mi hiányzik csodálatos és mellesleg elég érdekes kis életünkből. 

A kapcsolat...

Persze, legyünk őszinték. Jó az egyedüllét a maga csodás kis pozitív oldalával, de valahogy hiányzik az izgalom. Kell a rajongás, a figyelem. Adni és kapni. Megvan, szeretnék egy kapcsolatot, de csak az elejét. A "kézenfogvasétálás", "mikorérszhaza", "mitcsináltálmadrágám", "mitfőzzekmirehazaérsz", "mármegintholvagyperszeabarátaiddal" rész nem igazán vonz, sőt egyenesen taszít. Nekem az eleje kell, de ezt azért mégsem vázolhatom fel a cuki kis pasinak, akit kinéztem két hete, lehangoló lenne így indítani. Az a rész hiányzik, amikor egész nap a csodálatos, nemrégvásárolt, persze nagyon csinos kis telefonodat nézed, hogy ugyan mikor bocsájt már ki valami aprócska kis hangot magából. Izgalommal és kitágult pupillákkal figyeled, ki írt? Ohh, hogy Ő az, persze.... és mit is? Annyira jó. Várni, hogy eszébe jutsz-e, felhív-e. Tiszta élet és izgalom. "Véletlenül" összefutni néha, aztán persze direkt. Még titokban, barátnőinknek szemrebbenés nélkül azt mondva, hogy "ÁÁÁ, nincs semmi. Aranyos meg minden, de hülye vagy?" Az az eleje, amikor elvarázsol az ismeretlen, amikor figyeled minden apró mozdulatát, a szemét, a száját, milyen édes. Persze nem érhetsz hozzá, de legszivesebben berángatnád az első kapualjba, hisz egy ilyen meleg nyári estén ugyebár mit is kezdhetne magával egy hasonló korú  hölgyemény. ( Bátorkodom megjegyezni, nem vagyok ilyen, ez csak fikció, sokmindent végiggondol azért az ember, amit nem tesz meg. Nem lenne illendő ugyebár.)

Aztán az első érintés, az első csók, az első....de hagyjuk is. Szerintem mindenki tisztában van vele miről is beszélek.( Aki nem, az sajnálhatja, az egyik legszebb dolog az életben) Igen, ezt tárgyaltuk, milyen jó is ez. De ezt nem lehet direktbe. Volt nemrég hasonló élményem. Csodálatos volt, minden pillanatával, üzenetével, érintésével együtt. Nem bántam meg egy percet sem. Hiányzik is nagyon, de az más volt....azt hiszem. Most előttem az új lehetőségek, most már bele kellene vetnem magam az élet sűrűjébe.....  Jó estét Szolnok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.