Furcsa az élet........mindig felmerülnek a nagy kérdések, mikben úgy érezzük sosem lesz meg a helyes valász, hogy akkor most A vagy B. Nagy dilemmákkal, 100 000 elgondolkodott órával, és az esély látszatával, hogy igen, meg tudod oldani. Közben meg csak vársz a csodára, hogy…

...vannak dolgok, amik egyszerűen elmennek mellettünk...mint valami átlátszó szellem, érinthetetlenül....Megfoghatatlan, közbeavatkozást nem tűrő, csak az elfogadásra hajlandó események...mikkel szemben tehetetlenek vagyunk. Gyűlölöm ezt az érzést...SAKK-MATT...amikor nem tehetek…

...talán egyszerűbb lenne kimondani minden szót..., leírni minden gondolatot, elküldeni minden sms-t, felhívni mindig aki eszedbe jut. Talán könnyebb lenne, nekünk, kik ki akarják mondani... Vagy itt repkednének körülöttünk a meg nem hallgatot kérések, a vallomások, mik süket…

Amikor minden káoszba fullad. Amikor úgy érzed, hogy a munkádban is - minden összpontosítás ellenére - katasztrófális hibák vannak. Amikor az imádott emberekhez is csak egy-két szó erejéig tudsz kedves lenni. Utána csak a magadra erőltetett átlátszó semlegességet mutatod…